A létra

Szóval mostanában gyűjtögető életmódot élek. A fejembe vettem, hogy szereznem kell egy öreg létrát, mert hogy az majd milyen rusztikus lesz a kertben. Minden kedves ismerősömet tájékoztattam újabb ötletemről és szerencsére hamarosan meg is lett a legmegfelelőbb darab. Köszi Timi!

Én még ilyen létrával életemben nem találkoztam, ezek az öregek tudtak valamit. Az még csak hagyján, hogy fogalmam sincs mivel lehetett anno lefestve, mert a hőpisztoly már a létrát is majdnem meggyújtotta, a festék azonban meg sem moccant, és olyan súllyal rendelkezik, hogy minimum két ember kell a mozgatásához.

Sokan kérdezték, hogy mi lesz a végeredmény, de bevallom őszintén, egy jó darabig még magam sem tudtam. Persze határozottan, ellentmondás nem tűrő hangon mindenkinek csak annyit mondtam, hogy virágtartó.

Aztán egy szép napon jött az isteni szikra. A terasz két oldalát egy-egy folyondár díszítette, ami nagyon jó ötletnek tűnt mindaddig, amíg el nem kezdtek növekedni...

Madame Galen - személyesen 

A létrát már egy jó ideje lecsiszoltam, lepácoltam és lefestettem, a hétvégén pedig végleges helyére állítottam és a tövébe beültettem a virágokat is. Megbeszéltük, hogy itt sokkal jobb helyen lesznek és nagyra nőhetnek.   Így most mindenki boldog, Madame Galen-ék az új és tágas helyükkel, én pedig a létrámmal.

A tetején még a madáretető is helyet kapott és lassan elkészülnek a hangulatos mécsestartók is.