Őszi hangulat, ősz nélkül

A hétvégét a kertben való "kapirgálással" töltöttem. Az ősz közeledtével mindig megszaporodnak a kinti teendők.

Sövénynyírás, fűnyírás, tulipánhagymák elültetése és a gereblyézés volt a program. 

Néhány levendulabokor is helyet kapott idén a domboldalban. Ha rendesen viselkednek, átvészelik a telet és szépen megnőnek, akkor jövőre kapnak a szomszédságukba még néhány tövet. 

Szeretek kertészkedni és imádom a virágokat. Egyetlen egy olyan növényem van, amivel nem nagyon, sőt egyáltalán nem vagyok kibékülve, az pedig a borostyán. Rendszerint meggyűlik vele a bajom, de a hétvégén fegyverszünetet kötöttünk. 

Ha már az idő nyáriasra sikeredett - szerencsére -, akkor legalább némi dekoráció emlékeztessen az őszre. 

Egy láda új élete

Néhány remek ötlet, hogy mire tudjuk használni a padláson porosodó öreg ládákat.

Ez az ötlet még megvalósításra vár! Tőlem nem messze egy alapítvány cicái várják az örökbefogadókat, úgy tervezem kapnak ajándékba egyet-kettőt. Ha birtokba veszik, majd felteszek néhány fotót.

És ez az én nagy kedvencem. A helye már megvan. Már csak meg kell valósítani!

Boros láda

A létra mellé még megajándékoztak egy hatos boros ládával is. :)  Ezt sikerült belőle kihozni:


Lecsiszoltam és lepácoltam

Festettem, majd ismét csiszoltam

Egy fóliával kibéleltem a ládát, hogy a rendszeres locsolással ne tegyem tönkre, és már kész is volt a fűszerkert.

Imádom a tésztákat (sajnos), így jól jön, ha van otthon egy kis friss bazsalikom, oregano vagy éppen egy kis chili paprika.

Ezt körülbelül egy hónapja készítettem, azóta szépen megnőttek és rendszeresen "szüretelek".

Variációk egy létrára

Összegyűjtöttem néhány inspiráló fotót a létráról. Dekorációnak nem utolsó az biztos, legyen az éppen a konyhában

a szobában

a hálóban

a fürdőben

vagy éppen a kertben

Forrás: pinterest

A létra

Szóval mostanában gyűjtögető életmódot élek. A fejembe vettem, hogy szereznem kell egy öreg létrát, mert hogy az majd milyen rusztikus lesz a kertben. Minden kedves ismerősömet tájékoztattam újabb ötletemről és szerencsére hamarosan meg is lett a legmegfelelőbb darab. Köszi Timi!

Én még ilyen létrával életemben nem találkoztam, ezek az öregek tudtak valamit. Az még csak hagyján, hogy fogalmam sincs mivel lehetett anno lefestve, mert a hőpisztoly már a létrát is majdnem meggyújtotta, a festék azonban meg sem moccant, és olyan súllyal rendelkezik, hogy minimum két ember kell a mozgatásához.

Sokan kérdezték, hogy mi lesz a végeredmény, de bevallom őszintén, egy jó darabig még magam sem tudtam. Persze határozottan, ellentmondás nem tűrő hangon mindenkinek csak annyit mondtam, hogy virágtartó.

Aztán egy szép napon jött az isteni szikra. A terasz két oldalát egy-egy folyondár díszítette, ami nagyon jó ötletnek tűnt mindaddig, amíg el nem kezdtek növekedni...

Madame Galen - személyesen 

A létrát már egy jó ideje lecsiszoltam, lepácoltam és lefestettem, a hétvégén pedig végleges helyére állítottam és a tövébe beültettem a virágokat is. Megbeszéltük, hogy itt sokkal jobb helyen lesznek és nagyra nőhetnek.   Így most mindenki boldog, Madame Galen-ék az új és tágas helyükkel, én pedig a létrámmal.

A tetején még a madáretető is helyet kapott és lassan elkészülnek a hangulatos mécsestartók is.

A kezdetek...

Évekkel ezelőtt olvastam egy könyvet, amelyben azt írták, hogy gondolja úgy vágyaim tárgyára, mintha már a sajátom lenne. Egy biztos, az én beleélő képességemmel semmi baj nincs! :) A szomszédságban álló öreg nádfedeles kis présház minden egyes szegletét elterveztem már. Pontosan tudom, hogy milyen színűre festeném le az ablakkereteket és azt a hatalmas, vastag fa ajtót az óriási kopogtatóval. Hol lenne a legjobb helye egy öntöttvas madáritatónak, a fűszerkertnek, a tulipánoknak és persze a sok-sok levendulabokornak.

A belső kivitelezésre is rendelkezem bőven ötletekkel

Egyszerűen imádom a vidéki stílust. Romantikus, otthonos és persze kiélheti az ember minden kreativitását, amíg elkészül a végeredmény. 

Rengeteg ötletet találni az interneten, csodaszép fényképeket, amik ösztönzőleg hatnak az emberre, legalábbis rám így hatott...